Vajon milyen könyvet olvas szabadidejében egy olyan ember, aki hivatásából adódóan nap mint nap kéziratokat búj? Az író, irodalomtörténész és kiadóigazgató nem csak céljaiba, de az olvasást népszerűsítő fortélyaiba, és készülő kötetébe is beavat.
WOMANITY: Amikor a Magvető élére kerültél, mi volt a célkitűzésed vezetőként? Hogy haladsz a megvalósítás útján?
NYÁRY KRISZTIÁN: A célom, hogy ami a könyvek készítését illeti, a Magvető megmaradjon klasszikus, a művek magas minőségét elsődlegesnek tekintő kiadónak, ami pedig a közönségét megnyerését, azaz a marketinget illeti, ott a lehető legmodernebb eszközöket is használjam. A hagyományos Magvető-közönség mellé ugyanis el kell érnünk a legfiatalabb középiskolás, egyetemista olvasókat is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az olvasók a népszerű szerzőkkel együtt öregedjenek. Az idei lesz az első önálló évem, s lesz több, a fiatal korosztálynak szóló könyvünk is.
WOMANITY: Az internet világában az emberek egyre kevesebbet olvasnak, főként a fiatalok. Ma hogyan lehet növelni az érdeklődést az irodalom iránt? A te munkásságod hogyan segíti ezt a folyamatot?
NYÁRY KRISZTIÁN: A rendszerváltás időszakához képest valóban jelentősen csökkent a könyvet vásárlók száma. De azért annyira nem rossz a helyzet, mint a statisztikák mutatják, hiszen azok nem mondanak semmit a digitális tartalmakról, azaz az interneten fogyasztott irodalomról. Ráadásul tavaly és tavalyelőtt a könyvvásárlás területén is történt elmozdulás, mi a Magvetőnél 15%-kal több könyvet adtunk el, mint egy évvel korábban. Ma már nem elég a könyvet kinyomtatni és eljuttatni a boltokba. Ismertté kell tenni a szerzőt is, ki kell alakítani egy törzsolvasói kört, akik várják a következő könyvét, akikre építhet az író és a kiadó. Ez sok aprómunkát igényel, amit nem lehet megspórolni. Jelen kell lenni a közösségi médiában, önmagukban is izgalmas szerzői esteket kell szervezni, egyszóval meg kell küzdeni a közönségért.
WOMANITY: Nemrég jelent meg legújabb köteted, a Merész magyarok. Tervezed még folytatni a „sorozatot”? Vagy más, új ötlet van a fejedben?
NYÁRY KRISZTIÁN: Készül egy angol verzió, amelybe a Merész magyarok és az Igazi hősök történeteiből válogatok néhányat külföldiek számára, természetesen kicsit átszerkesztve, hogy a történeti hátteret is megérthessék. Valamikor szeretnék még példaszerű életet élő emberekről újabb könyvet írni, de a következő magyar kötetem nem róluk fog szólni. Most a 19-20. századi magyar festők szerelmi életéről írok, legalább olyan érdekes, mint a költőké és íróké.
Fotó: Galgóczi Németh Kristóf
WOMANITY: Mit olvasol most?
NYÁRY KRISZTIÁN: Kiadóként főállású olvasó is vagyok, sok remek kéziratot olvasok. Most éppen Kun Árpád és Krasznahorkai László ősszel megjelenő regényeit olvasom nagy élvezettel.
WOMANITY: Melyik három könyvet ajánlanád a mai közönségnek és miért pont azokat?
NYÁRY KRISZTIÁN: Az elmúlt hónapok könyvterméséből egy történelmi szakmunkát, egy verseskötetet és egy regényt emelnék ki. Ungváry Krisztián A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 című monográfiája letehetetlenül izgalmas könyv, a magyar történelem egy fontos elhallgatott fejezetéről szól. Sok tanulsága közül azt emelném ki, hogy mindig az adott katonai egység parancsnokán múlt, hogy kegyetlenül vagy emberségesen bánt-e a civil lakossággal. Még a leginkább beszorított történelmi helyzetben is van mozgástér a jóra.
Oravecz Imre Távozó fa című verseskötetét napjaink legjelentősebb költői teljesítményei között tartom számon, egy élete végén járó ember apró megfigyeléseiből katartikusan szép tabló áll össze.
Regényként pedig Cserna-Szabó András Sömmi című könyvét emelném ki. Jókai, Krúdy és Móricz után végre kortárs feldolgozása született a Rózsa Sándor-legendának. Meseszerű, humoros, fordulatos történet, az ember sajnálja, amikor a végére ér.
(szöveg: Szabó Alexandra)